Algyógyfürdő, a Szászvárostól 15 kilométerre fekvő fürdőhely nemcsak Hunyad, hanem Fehér és Szeben megye lakóinak is közkedvelt fürdőhelye. Az ország 2007-es várható EU-tagsága azzal járhat, hogy a fürdőhely elveszítheti működési engedélyét. Számos más üdülőhelyhez hasonlóan Algyógyfürdő sem felel meg az EU csatornázási követelményeinek. Algyógy, öt Hunyad megyei kisebb várossal egyetemben, részese a SAMTID-projektnek, amely a víz- és csatornázási hálózat felújítására indult be még 2005-ben. Azonban a pénzt a tulajdonképpeni Algyógyra, s nem a tőle 3 kilométerre lévő Algyógyfürdőre szánják. Ami azt is jelentheti, hogy a májusban meginduló fürdőszezon talán az utolsó. /CH. A.: Utolsó fürdőszezon előtt Algyógyfürdő. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 27./
2006. augusztus 3.
Augusztus 3-án kezdődik Algyógyon az IKE (Ifjúsági Keresztyén Egyesület) idei találkozója. A négynapos rendezvényre közel 400 fiatalt várnak Erdélyből és külföldről. Vendégcsoportok érkeznek Magyarországról, Írországból, Skóciából és Amerikából is. A résztvevők a 14–29 év közötti korosztályokból, Erdély különböző régióiból érkeznek, mint a helyi keresztyén ifjúsági csoportok képviselői. Előadások lesznek, alkotóműhelyek, versenytúra, kirándulás, művészsarok, sportvetélkedő, láthatatlan színház, kézműves műhely, énektanulás, csoportdinamika, kávéház, csendsátor várja a résztvevőket. Este fellépnek a színjátszó csoportok. /Újra együtt a városi és vidéki ifjúság. VII. IKE-találkozó Algyógyon. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./
2006. augusztus 4.
A rabság (h)arcai – ezzel a címmel szervezett szabadegyetemet július 24. és 30. között a Hunyad megyei Algyógy fürdőtelepen a Főiskolás Ifjak Keresztyén Egyesülete (FIKE). A református fiatalok által életre hívott egyesület immár nyolcadik alkalommal szervezte a szabadegyetemet. Az előadások között akadtak pszichológiai és teológiai, de szociológiai és biológiai témájúak is. A témákat kiscsoportos megbeszélésekkel, lelkigyakorlatokkal mélyítették. A rendezvényt a Hunyad és Kolozs megyei ifjúsági főigazgatóság, az Illyés Közalapítvány, a 12 kolozsvári református egyházközség kuratóriuma és a Koinonia Könyvkiadó támogatta. /Algyógyi „rabság” főiskolásoknak. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./
2006. augusztus 12.
A napokban 12 csernakeresztúri és radnóti kisdiák üdül Piskin, a Szent István közösségi házban. A gyerekek helytörténeti kirándulásokon vettek részt. Fürödtek Algyógyon, voltak Vajdahunyadon. Csernakeresztúron ér véget a tábor, délutánra a csernakersztúri családok látják vendégül a radnóti táborozókat /(GBR): Gyermektábor a Szent István közösségi házban. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 12./
2006. november 29.
Egy magára maradt, elnéptelenedett gyülekezet pásztora, Dobay György, az utolsó moldvai református lelkész próbálta menteni a menthetőt, majd maga is belefáradt, és 1897-ben lemondott egyházi szolgálatáról. Erejével és küzdelmével együtt fogyott el a református egyház Szászkúton. Az Erdélyi Református Egyházkerület és a kolozsvári Diaszpóra Alapítvány kezdeményezésére november 24-én az erdélyi és moldvai református gyülekezeti tagok és lelkészek kis csoportja tisztelgett az utolsó szászkúti református tiszteletes, valamint a többi elfelejtett lelkész sírja előtt. Vetési László református lelkész, a Diaszpóra Alapítvány elnöke elmondta, hogy az erdélyi szórvány lelkészek az 1995-ös algyógyi találkozón döntötték el, hogy szerény emléket állítanak Dobay György (1856–1925) volt szászkúti lévita lelkész, és a többi méltatlanul elfeledett lelkész emlékének. Toroczkay Rudolf kolozsvári vállalkozó adományából elkészült egy egyszerű sírkereszt. A közben ortodoxszá és katolikussá lett rokonok még meg tudták mutatni Dobay sírhelyét. A helyi paptól kellett engedélyt kérni a síremlék felállítására. Hosszas vita után megegyeztek, hogy a keresztet a kerítés tövében fel lehet állítani. /V. J.: Moldva – Szászkút. Síremlékállítás az utolsó moldvai református lelkésznek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./
2007. július 13.
Az Erdélyi Ifjúsági Keresztény egyesület tagjai idén két tábort is szerveznek a Hunyad megyei Algyógyon augusztusban, egy angol tábort, és egyet a konfirmáltak számára. Az utóbbira a szórványban élő, idén konfirmált fiatalokat hívják. /Szappanos Andrea: Táborok Algyógyon. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 13./
2007. október 20.
Október 16-án Kőhalomban a Diaszpóra Alapítvány fennállásának 15 éves évfordulóját ünnepelték. Az ünnepség Vetési Lászlónak, az alapítvány elnökének vetítettképes előadásával kezdődött. Ezt követően Jenei Tamás díjalapító, az Alapítvány alelnöke mondott beszédet. Az Erdélyi Református Egyházkerület és a Diaszpóra Alapítvány idén Czelder Márton-díjjal Gudor András gyulafehérvári lelkészt tüntette ki, aki több évtizedig Búzásbocsárdon és Alsókarácsonyfalván szolgált, és éveken át gondnoka volt az algyógyi szórványtáboroknak. A Földes Károly-díjat Szabó Endre ploiesti-i református gondnoknak ítélték oda, aki több évtizede hűségesen szolgálja a Kárpátokon kívüli szórványmagyarságot. /Sipos-Vízaknai Balázs: Tizenöt éves a Diaszpóra Alapítvány. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./
2007. november 17.
Hunyad megye is részesévé válhat a napokban megtartott közös román–magyar kormányülés nyomán elfogadott fejlesztési projekteknek – nyilatkozta sajtóértekezletén Winkler Gyula távközlési miniszter. Véleménye szerint a Hunyad megyei hatóságoknak mindent el kellene követniük annak érdekében, hogy a 2015-ben megépítendő Budapest–Bukarest–Fekete-tenger gyorsvasút (TGV) áthaladjon a megyén. Úgyszintén lobbizni kellene annak érdekében, hogy a határ menti gyógyvizes üdülők leendő egyesületébe, melyben eddig Herkulesfürdő, Menyháza, Félix és Buziás szándékozik részt venni, bekerüljön a Hunyad megyei Algyógy is. A kormányülés kapcsán kitért a Téglás Gábor Iskolacsoport helyzetére, bejelentve, hogy a magyar kormány további támogatásáról biztosította az erdélyi szórvány tanintézményét az építkezés befejezését és a működtetését illetően. /Gáspár-Barra Réka: A keret megvan, lobbizni kell. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 17./
2008. július 14.
Hunyad megyében szinte egy kézen megszámlálható a még létező történelmi emlékművek száma. Még másfél évtizede sincs annak, hogy máig ismeretlen tettesek összetörték és széthordták a zajkányi buzogányos emlékművet. A Hunyadi János törökök feletti győzelmére emlékeztető buzogányt 1896. szeptember 6-án állíttatta Hunyad megye közössége a vaskapui csata emlékére. Talapzatán a következő felirat állt: „Hunyadi János tizenötezer vitézével az 1442-iki szeptember 6-án e szorosban verte szét Sehabeddin beglerbégnek Erdélybe nyomuló nyolcvanezer főnyi hadseregét. A dicső fegyvertény örök emlékéül állíttatta ez oszlopot Hunyadvármegye közönsége a honfoglalás ezredik évében. ” Az 1992 júniusában széttört emlékmű rongálóit valószínűleg a felirat utóbbi mondata késztette a durva cselekedetre. Akkoriban a Vatra Romaneascát gyanúsította a közvélemény, hogy ők állnának a dolog mögött – emlékezik vissza Schreiber István, Hunyad megyei EMKE-elnök, aki kétségbeesetten követte nyomon az ügy minden mozzanatát. A tettes mai napig nem került elő. Azt sem sikerült kiderítenie a rendőrségnek, hogy az első rongálást követően a rendőrőrs udvarába szállított emlékmű-maradványokat ki lopta el. Ma már csupán a hajdani talapzathoz vezető kőlépcső emlékeztet Hunyadi buzogányára. Visszaállítását többen is ígérték – politikusok és civilek. Azonban semmi nem történt. Vaskapui társánál jóval korábban esett a román túlbuzgóság áldozatául a vulkáni hágó alatt, a város akkori főterén szintén 1896-ban felállított buzogány. Ezt már 1918-ban lerombolták, de a szájhagyomány szerint egy magyar grófnőnek és magának az angol királynőnek a közbenjárására 1937-ben újraállították, román nyelvű, módosított felirattal. Az emlékmű zavarónak tűnt a Ceausescu 1986-os Zsil-völgyi látogatását szervezőknek, akik egyszerűen szétverették az emlékművet. Hasonlóan elrománosodva, de legalább megmaradt a szintén törökveréshez kötődő kenyérmezei csata emléke. Igaz, az eredeti, még Báthory által építtetett kápolnát már a 18. században lerombolták, helyén azonban 1818-ban Nagy Sándor szászvárosi lelkész emelt három öl magas emlékoszlopot. Ez csupán az 1848-as forradalomig maradt talpon. Az 1479-es csatában elhunyt 30 ezer török és 8 ezer keresztény sírhantját azonban Bencenc község (ma Aurel Vlaicu) területén az 1900-as évek elején br. Orbán Antal bekerítette és újra kápolnaszerű épületet emelt rá Kinizsit és Báthory dicsőítő felirattal. Ezt Trianon után rombolták szét, majd az ötvenes években a szomszédos Alkenyéren (ma Sibot) újabb emléket emeltek, ezúttal a „román hős, Paul Chinezu emlékére”. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc szellemét őrző emlékművek közül a legszerencsésebb a dicsőséges piski csatára emlékeztető obeliszk, melynek eredetijét ugyan összetörték a birodalomváltás nyomán, ma azonban, ha nem is a hajdani helyén, de új oszlop áll helyette – mondta Schreiber István EMKE-elnök. Az 1995-ben a helybeli római katolikus egyházközség, az EMKE és az RMDSZ összefogásával újraállított obeliszk amúgy az egyetlen olyan Hunyad megyei emlékmű, amit 1989 után állítottak helyre. Talán ide sorolhatnánk még gróf Kun Kocsárd és Kuún Géza mellszobrait, melyek szintén eredeti helyüktől eltérően, de mégiscsak látható helyen állnak. Az obeliszket erős vasráccsal kerítették körül, de a rongálóknak szétverték azt. Megmaradt darabjait kiegészítve, 1995-ben állították fel újra a piski római katolikus templom kertjében, ahol azóta is fő helyszínt biztosít a március 15-i ünnepségeknek. Ugyanezen alkalmakkor koszorúzzák meg a Hunyad megyében eltemetett hajdani honvédtisztek sírját. Azaz közülük kettőt, melyek a dévai református és római katolikus temetőben vannak. A két marosillyei síron csupán halottak napján gyúl ki egy-egy gyertya. Az 1848–49-es szabadságharchoz kötődő tragikus Hunyad megyei eseményeket ma már egyetlen sírkereszt sem jelzi. Az Avram Iancu nevével fémjelzett mócvidéki lázadás során ugyanis a felbőszített román lakosság végigdúlta a Maros bal partját, felégetve a magyar nemesi birtokokat, sok száz ártatlan családot gyilkolva le. Míg a szomszédos Fehér megyében több helyütt is emléket állítottak e szomorú eseménynek, Hunyad megyében már csak szóbeszéd szintjén él ezek emlékezete. Kőrösbánya bejáratánál volt egy emlékmű, a Brádi család 19 tagjának legyilkolására emlékeztetve. Ma már nyomára sem bukkanhatunk – mondja Schreiber István. Éppen a Brádiak által nevelt Avram Iancu emberei gyilkolták le a családot. A Brádiak viszont már korábban, a Horea, Closca és Crisan-féle 1784-es parasztlázadást is megszenvedték, amikor a megvadult nép szintén gyilkolni kezdett, pusztítva a közeli Kristyor és Brád magyar nemességét, hírmondó is alig menekülhetett a pusztulásból. November hónap folyamán felperzselték a Josikák branicskai kastélyát, Guraszáda, Marosillye, Zám, Marossolymos, Berekszó, Haró, Kéménd, Bánpatak, Gyertyámos, Arany, Rápolt, Bábolna, Folt, Algyógy, Homoród, Bokajalfalu nemesi udvarait, legyilkolva még a csecsemőket is, 101 nemesi családot irtva ki. Mindennek azonban még az emlékét is eltüntették. Akárcsak a mócok pusztítását, amely szintén Kőrösbányától egészen Algyógyig terjedt a megyében. Ez utóbbi településen 1906-ban gr. Kun Kocsárd kastélyának kútja mellett emlékművet állítottak a kútba gyilkolt algyógyi magyarság, köztük a lelkész és családja emlékére. A hajdani EMKE és a Magyar Királyi Földművelési Minisztérium által emelt gránitobeliszket azonban Trianon után azonnal szétverték. Trianonnak köszönhetően Hunyad megyében összesen két felirat őrzi e vidék magyar világháborús hőseinek emlékét. Egyik a dévai református temetőben 1995-ben felállított emlékoszlop felirata: „Az 1848–1849-es szabadságharc, az I. és II. világháború hőseinek és áldozatainak emlékére állította a református egyház 1995. márciusában. Az igaznak emlékezete áldott. ” Déván ez az obeliszk szolgál az utóbbi években a márciusi megemlékezések helyszínéül is. A világháborúkban elesettek emléke azonban elenyészett. Az egyetlen kimondottan háborús síremlék a római katolikus temetőben van, ahol borostyánnal benőtt kereszt hirdeti három nyelven: románul, magyarul és németül, hogy itt nyugszanak a II. világháborúban elesettek. A szinte földbe süllyedt sírlapon pedig még kibetűzhetők a hősök nevei... A feliratozás újravésése, vagy a szétvert emlékművek visszaállítása azonban egyelőre fel sem vetődik. /Gáspár-Barra Réka: Magyar honvédsírok. Emléküket is irtják. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 14./
2008. szeptember 11.
A Kolozsvári Magyar Gyermekkórus harmadik nyári tábora zajlott a múlt héten, Algyógyon. A 30 résztvevő gyerek közül sokan már három éve, a kórus alapítása óta együtt énekelnek. /Müller Kati: Ének és lubickolás. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./
2009. június 12.
„Segítség, felnőttem! – Veled Uram vagy nélküled?” mottóval szervezik meg idén nyáron az erdélyi IKE-találkozót. Az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület idén immár tizedik alkalommal szervezi meg a rendezvényt, amelyre július 29. –augusztus 2. között kerül sor a Hunyad megyei Algyógyon, az Erdélyi IKE táborozóhelyén. /X. IKE-találkozó Algyógyon. = Krónika (Kolozsvár), jún. 12./
2009. június 20.
Az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület július 29. –augusztus 2. között a Hunyad megyei Algyógyon, az Erdélyi IKE táborozóhelyén tizedik alkalommal szervezi meg az IKE találkozót. A találkozó témája: Segítség, felnőttem! – Veled, Uram, vagy Nélküled? /Hitélet – X. IKE Találkozó Algyógyon. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./
2009. augusztus 3.
Negyedik alkalommal rendezte meg a Hunyad Megyei Ifjúsági Keresztyén Egyesület /HIKE/ a HIKE tábort. A fiatalok többsége Hunyad megye különböző gyülekezeteiből érkezett, most a vajdahunyadi reformátusok holland testvérgyülekezetének fiataljai is eljöttek. A tábor célja a szórványban élő fiatalok egybegyűjtésén és üdültetésén kívül az, hogy segítse őket vallásuk és identitástudatuk megtartásában. A tábor helyszíne Kosztesd (Szászvárostól 30 kilométerre) remek helyszínnek bizonyult, immár második alkalommal. Az egyik napon ellátogattak Algyógyra, ahol csatlakoztak a X. Jubileumi IKE találkozó egyik előadásához. /Vetési Nándor: Áldásoddal megyünk … = Krónika (Kolozsvár), aug. 3./
